2012. április 2., hétfő

ÁPRILIS


Nézd, hajnalodik;
a szép seregszemléje
veszi kezdetét.

Harmattól fényes
a végtelen mező az
ég kapujáig.

Jöjj te is, te is!
Jöjjetek mindannyian;
kertem kivirult!

Fenn bárányfelhők,
lenn a mezőn bárányok;
kitavaszodott.

Frissen felásott
föld szagát hozza a szél;
árad a tavasz.

Tavaszi szelek;
újhagyma ágaskodik,
palánta hintál.

Összecsődült a
tavasz a mindenféle
vadvirágréten.

Piros léggömbök
milyen hevesen vágynak
szabadulásra.

A végtelenből
végtelenbe szállnak át
a kósza felhők.

Felhők, mit hoztok,
s te metsző szél mit akarsz
baracknyíláskor?

Tócsa tükrében
hosszú lábakon járkál
a fakerítés.

Tavaszi eső
után fénylő nap - hallod,
hogy sarjad a fű?

Egy falka galamb
felrebben, körberepül
és elül megint.

Tekints felfelé;
az égen minden csillag
most neked ragyog.

TEOLÓGIA

Karl Barth emlékére

A Úr Egyetlen.
Nincs jelen az istenek
hosszú sorában,

nem lelhető meg
a vallásos jámborság
panteonjában.

Minden kiötlött
elmélet, elképzelés,
hiányos Róla.

Az Úr utat tör
megfogalmazásaink
között, s mindig más.

Az Úr mássága:
minden ráaggatott név
hiábavaló.

Az Úr mássága:
álláspontja nem simul
álláspontunkhoz.

Az Úr országa:
nem a lehetőségek
kifejlődése.

Az Úr országa:
meglévő életünk új
lehetősége.